Egy jól elsült buli.

Egy jól elsült buli. 

Hanna szemszöge:

-Én ezt nem akarom!-tiltakoztam az ellen, hogy engem bármi olyanba kényszerítsenek, amit nem akarok. Semmi vágyam bájcsevegni egy olyan fiúval, akit ki nem állhatok. Sokkal jobb dolgom is lenne, mint például itthon ülni és azon marcangolni, hogy miért nincs a világon egy olyan fiú avagy férfi aki normálisan tud viselkedni és nem megbántani az első adandó alkalommal. 

-Ne csináld már.-mondta Dóri, miközben az emeleti lakásunkba húzott felfelé. Rühellem, hogy az épület legmagasabb emeletén lakunk és egy átkozott lift nincs a házban. Köztudott, hogy én és Dóri utálunk lépcsőzni és ahányszor felfele trappolunk, megfogadjuk, hogy a mai nap többet nem igazán szándékozunk lejönni.- Nem harap, nem fog megenni sőt, talán még valami jó is kisülhet belőle. Szóval ne rinyálj és húzzál öltözni!

-Arg.-morogtam, majd a szobámba mentem és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, ezzel jelezve barátnőmnek, hogy mennyire is mérges vagyok rá, hogy mindig rávesz mindenre. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd leültem az ágyra és onnan tanulmányoztam a gönceim. Fogalmam sincs mit kellene felvennem.

-Legalább segíthetnél!-kiáltottam. Hangos káromkodás után az ajtóm kicsapódott, majd egy dühös fej toppant elém.

-Ezt nem hiszem el.-mondta.-Először belerúgtam az ágyba, majd a szekrénybe és ha ez nem lenne elég végig húztam a szemceruzát az arcomon. Szóval miben segíthetek?

Hangosan nevettem Dórin, aki ismét megmutatta milyen is ő valójában. Leintett a kezével, de azért egy kis mosoly az ő száján is ott csücsült. Gardróbom elé lépett és minden ruhát egy mozdulattal kirántott. A szám 'o' formát vett fel, mikor megláttam a ruháimat a földön szanaszét, de ez őt nem érdekelte csak állt a ruhák közepén és turkált. A ruháimat szó szerint dobálta egyik helyről a másikra, közben pedig hümmögve adtam tudtomra, hogy egyik sem tetszik neki és, hogy rám férne már egy bevásárló körút a plázában, hogy új ruhákra tegyek szert. Óráknak tűnő percekig csak válogatta a ruhákat, mire végre előkapott egy fekete, simulós koktélruhát. 

-Én ezt biztos nem fogom felvenni!-jelentettem ki.

-Oh, dehogyis nem.-mondta és kézen ragadott, majd belökött a fürdőbe.-Most pedig öltözz! 

Dühösen magamra zártam az ajtót és magam elé vettem a ruhácskát majd így méregettem a tükörben álló lányt. 

Végül úgy döntöttem, hogy először veszek egy frissítő fürdőt és átmosom szőkés-barna tincseimet. Sokáig akartam még élvezni a fürdést, de siettető kopogások zavarták meg a nyugalmamat. Kiléptem a kabinból és egy hófehér törülközőért nyúltam, amit szépen magam köré tekertem. Kedvtelenül a mosdókagylóhoz csoszogtam, hogy megmossam fogaimat. Miután kész lettem, előhalásztam a sminkes cuccaimat, hogy legalább az normálisan álljon rajtam. Egy kis szemhéjtust, szempillaspirált, vörös rúzzsal egészítettem ki. Nagy sóhajok közepette a "ruhámhoz" léptem és magamra vettem. A tükörhöz fordultam és meg kellett állapítanom, hogy nem is annyira rossz az amit látok. Egy hamis mosolyt erőltettem magamra és kiléptem a fürdőmből. Dóri az ágyamon ült és mosolyogva mért végig és én, hogy rátegyek erre az egésszel egy lapáttal még játékosan forogtam is neki egyet. 

-Nagyon szép vagy.-mondta.

-Ugyan. Te ezerszer szebben nézel ki.-motyogtam, majd magassarkúm lábaimra aggattam és barátnőm után ballagtam. Az egészhez még mindig nem jött meg a kedvem és még akkor sem mikor Niall-t pillantottam meg a bejárati ajtónkba állva. 

-Szerintem költözzetek el innen egy lentebbi lakásba.-fújtatott.-Utálok lépcsőzni.

Kuncogva vonultunk mindketten utána és bevallom a lefele vezető úton is már olyan magányos voltam, mikor ők ketten kézen fogva sétáltak előttem. Lehajtottam a fejem és az autóig úgy mentem. 

-Jaj, ne már. Azt hittem legalább te utánunk jössz.-köptem oda a szavakat a kis göndör "koloncnak" a hátsóülésen.-Muszáj volt ezzel az autóval jönnöd, ha már egész éjszaka veled kell, hogy bájcsevegjek?

-Ugyan-ugyan Hanna. Mindketten tudjuk, hogy totál belém vagy esve.-nevetett fel.

-Álmodozz szépfiú.

Nagy nehezen beültem mellé és nem sok kellett ahhoz, hogy rávessem magam és a gúnyos vigyort az arcáról letöröljem. Idegesítő, de mégis van ami mindig megfog benne. Úgy döntöttem inkább az ablakon bámulok kifelé, mint az anyósülésen ülőket hallgassam, amint szerelmes szavakat mondogatnak egymásnak. Néha elviselhetetlenek és azt hiszem ez az egyetlen dolog amiben egyet értünk Harry-vel. Az út elképesztően lassan telt és már kezdtem azt hinni, hogy elhagyjuk Londont is,de pár perc múlva azonban végre az autó megállt egy étterem előtt. Most komolyan? Egy étterembe megyünk? Azt hittem ha ezzel kell együtt lennem legalább bulizni megyünk, hogy ne őt kelljen végig néznem. Lassan kullogtam, göndörkével mellettem. Mindenki fejét lehajtva közlekedett, hogy "védjük" magunkat a rajongóktól. 

Beültünk egy eldugott kis fülkébe, ahol nem tudnak minket lekapni a lesi fotósok, sem a rajongók, amit annyira nem bánok mert Harry mellé kellett, hogy üljek és semmi kedvem nem lett volna magyarázkodni, mégis mit keresünk mi itt együtt. 

A vacsora elég unalmasan telt el, de már ismét a kocsiban ülünk és a híres Funky Buddha felé vezet az utunk. Imádom ezt a helyet, mert jól kilehet kapcsolni az agyamban lévő kis furcsa hangokat, amik idegesítő kérdéseket tesznek fel. Megkönnyebbültem mikor végre odaértünk és a tömegen át vergődve megközelítettük a kijelölt boxot és ott foglaltuk el helyünket, ahol a már kikészített felesek vártak bennünket. Mindenki rögtön egy-kettőért nyúlt ezzel megalapozva a hangulatunkat. Úgy gondoltam a itt a szórakozás ideje és megfogva Harry kezét, berángattam a táncoló tömegbe. Fogalmam sincs, hogy meddig táncoltunk egymásnak simulva de azon kaptam magam, hogy a WC folyosóján tépjük egymás ajkait. A háttérben fütty szót hallottunk, ami hatására elváltunk egymástól. Fogalmam sem volt, hogy ez a nap fogja megváltoztatni a kapcsolatomat Harryvel, teljesen pozitív irányba.