Sajnáljuk, de a novella blog határozatlan ideig szünetel. Akinek rendelése van és nem kapja meg pár napon belül, ígérjük kárpótolni fogjuk a késést!
Sajnáljuk mégegyszer. xxDohan
2014. augusztus 11., hétfő
2014. augusztus 2., szombat
Szerencsés péntek 13.
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog Adri! Neked és mindenki másnak jó olvasást!
Harry Styles szemszöge:
Péntek 13. Talán balszerencsés nap, talán nem. Ma van annak az ideje, hogy ismét részt veszek egy illegális helyen. Azaz boksz. Magas termetem, rengeteg tetoválásom miatt,-na meg nem túl kedves személyiségem, miatt nem igazán szerettek bárhol is alkalmazni. Valahogy pénzt kell szereznem, mert nem fogom miből kifizetni a szükséges dolgokat magamnak, mint például: pia, cigaretta és a nőket, akiket naponta váltogatom. Igazi kapcsolatom se túl sok volt még. Az emberek többsége fél tőlem, aki nem az olyan fajta, mint én. Sokan sutyorognak, amikor elmegyek mellettük, de amikor rájuk nézek, szemük kitágul és gyorsabban szedik a lábaikat. Már hozzászoktam. Ilyen vagyok én. Muszáj volt egy óriása, kőkemény falat magam köré építenem. Tisztán emlékszem arra a pillanatra amikor legelőször verekedtem, mikor a nővéremet bántotta a "barátja". Az hittem 15 évesen nem igazán tudok majd olyat adni neki, hogy megtántorodik, de sikerült. Leblokkoltam, amikor sikerült, de rögtön észbe kaptam és nővéremet magam után húzva, rohantunk haza. Akkor döntöttem el, hogy én soha nem fogok nőket bántani és magam köré húzok egy nagy falat, amit egy lány se fog ledönteni. A mai napig védelmezem a családom amikor kell, de ők az én saját stílusomnak nem igazán örülnek. Nem ítélnek el, de egyáltalán nem nézek jó szemmel, hogy mit művelek magammal. Tudom...szörnyű ember vagyok.
Gyorsan magamra kaptam egy fekete szűk szárú nadrágot, fekete felsővel és a ütött-kopott fekete csizmámba dugtam lábaimat. Kocsi kulcsomat forgattam az ujjaimon, míg odaértem hatalmas telepjáromhoz. Feltéptem ajtaját, majd magam után becsukva, a motort felbőgettem miután betettem a kulcsot és London legszélére indultam. Ezek a "versenyek"-től nem izgulok már. Az első ilyenen, amikor részt vettem rettentően izgultam, de mégis megtartottam a megtörhetetlen arcomat. Mára már nem kell azon erőlködnöm, hogy erős maradjak és uralkodjak az érzéseimen.
Leparkoltam a hatalmas épület előtt, majd megbizonyosodtam biztos bezártam-e. Miközben a lábaimat szedtem befelé, hangos sikítás ütötte meg a fülemet. Oldalra fordítottam a fejem, ahol az a férfi akivel ma én versenyezni fogok a barátnőjét rángatta. Összeszűkítettem a szemem, majd mikor szegény lányt a földre lökte és erősen belerúgott, megfogtam magam és odamentem hozzájuk. Nem hagyhattam, hogy bántsa. Lelöktem Adamet, a lányról és erősen az arcába vágtam az öklömmel.
-Styles! Fejezd be!-kiáltott a boksz helységnek a főnöke.-Az utcán ne!
Elengedtem Adamet és rosszallóan ráztam a fejem.-Bent találkozunk.
-Hey! Csak ennyit tudsz?-kérdezte vigyorral az arcán.
-Hidd el már rég nem élnél ha rajtam múlott volna.-mondtam, miközben a tekintetem a mellette álló lányra terelődött, aki rémült tekintettel vizsgált minket.
-Pf...-pufogott.-Nem hiszem én azt, de tudod mit. Ha már annyira jónak képzeled felteszem tétnek ezt a kis nőszemélyt, Adrit nyereménynek. Ha te nyersz a tied lehet, viszont ha én enyém a lány és az autód is. Olyan szép.
-Benne vagyok.-egy kézfogással pecsételtük meg fogadásunkat.
Az öltözőbe indultam és próbáltam kiverni a fejemből kiverni a lány, azaz Adri tekintetét. Remegő kezei és ijedt arca az elmémbe vésődött. Muszáj megnyernem ezt a mérkőzést.
Hangos morajlás közepette beléptem a terembe, majd rögtön a kör közepére álltam a vetélytársammal együtt.
-1...2...3...-számoltak és rögtön egymásnak estünk. Fájdalmas ütéseket mértünk egymásra, miközben a tömeg érdeklődve figyelt minket. Figyelmem ismét a lányra kaptam, de bár ne tettem volna. Egy mozdulattal a földre kerültem. Próbáltam összeszedni magam, de hirtelen minden forogni kezdett körülöttem. Nem Adam, nem nyerhet. Mindenki fújtatva adta a férfi tudtára, hogy nem örülnek annak, hogy ő nyerte meg az első fordulót. Sikeresen felálltam és mikor Adam elfordult a "közönség" felé hatalmasat ütöttem a fejérae hátulról. Tudom, aljas támadás lett, de csak az hajtott, hogy a lányt biztonságban tudjam. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy így megakarom védeni, de úgy éreztem kötelességem.
-És 1...2...3...Gratulálunk Styles!-emelte magasra a kezem. Győztem. Elvettem a főnök kezéből a pénzt, amit nyertem majd a lány felé vettem az irányt. Mindenki minket nézett, ahogy a kezeim a hátára vezettem és a kocsiig ott tartottam.
-Harry vagyok.-nyújtottam a kezem hozzá, majd bátortalanul ő is ugyanezt tette.
-Adri.-kinyitottam neki az anyósülésnél az ajtót, majd becsuktam azt. Átkocogtam a másik oldalra majd beültem én is és gyorsan elhajtottam onnan mielőtt az idióta,-most már volt pasija utánunk jön. Mellettem ülő lány reszketve ült mellettem. Lassan oldalra fordultam egy piros lámpánál és arcát vizslattam. Tele volt heggel és kék-zöld foltokkal a testén is.
-Fázol?-kérdeztem.
-Ugye nem fogsz bántani?-kérdezett vissza félve. Életemben először egy nőre mosolyogtam, majd megráztam a fejem, mire belőle hangos sóhaj tört fel.-Köszönöm.
Lassan a lakásomhoz értünk, majd megmutattam neki a fürdőt és lecseréltem az én ágyamon az ágyneműket. Lassan kibotorkált egy boxerben és az egyik felsőmben a fürdőből és én alaposan végig mértem míg ő fülig pirult.
-Öhm, jó lesz ha itt alszol?-kérdeztem.
-Persze, de te? Hol fogsz aludni?-bátortalanul kérdezett még mindig és kezei ugyan úgy remegtek.
-Majd a kanapén.-félve rám pillantott, majd feltett egy olyan kérdést amire egyáltalán nem számítottam.
-Nem aludnál velem?-mosolyogva bólintottam, mire odajött és félve a számra nyomta övéi, majd rájuk suttogott.-Köszönök mindent.
Bólintottam, majd magammal húztam az ágyba. Nem számítottam a következő tettére, amikor fejét a mellkasomra tette, kezeit pedig a kezemre. Átkaroltam én is, majd így merültünk együtt álomba. Azt hiszem ez lett életem legjobb Péntek 13-ja, de ami a legfurcsább, neki sikerült egy mozdulatával ledönteni a falakat. Belé szerettem.
2014. július 29., kedd
#1 Díj
Köszönöm az első díjunkat, nagyon hálásak vagyunk Laurának.
Szabályok:
- Írd ki kitől van.
- Írj magadról 10 dolgot.
- Válaszolj 10 kérdésre
- Küldd tovább 10 embernek.
- Iratkozz fel a küldő blogjára!
10 dolog rólunk:
- Barátnők vagyunk.
- 8 éve ismerjük egymást.
- Elvileg egy óvodába jártunk, de egyikünk se tudja.
- Imádjuk a One Direction-t.
- Mindkettőnknek volt már saját blogja.
- Egyszer egy ritka rossz blogot írtunk és mindig felhozzuk témának, ha nevethetnékünk van.
- Van kamu facebook profilunk.
- Imádjuk az állatokat.
- Általában teljesen értelmetlen dolgokról is eltudunk remekül beszélgetni.
- Végig néztük az 1DDay-t és hajnali 5 után feküdtünk le aludni és másnap haza kellett mennem 9-re.
Válaszolj 10 kérdésre.
- Ha csak egy valakivel beszélgetnél ezután egész hátralévő életedben, kit választanál?- Anyukámat.
- Hova szeretnél leginkább eljutni életedben?-1D koncertre.
- Az izgalmas, kalandos túrák vagy az otthon, egyedül vagy jó barátokkal beszélgetés a számodra az ideális hétvége?- Inkább a barátokkal beszélgetés.
- Ha új blogot kezdenél miről szólna?- Az életben lévő sok csalódásról, amiben néha van valami jó is.
- Mi az, amitől a legjobban a falra tudnál mászni?- Egyértelműen a pókoktól és a beképzelt emberektől.
- Van testvéred? Ha igen mi a keresztneve? -Hanna: 2 nővérem van. / Dóri: 1 bátyám
- Rágod a körmöd? -Nem.
- Mi a legnagyobb félelmed? -Fogalmunk sincs.
- Mi a kedvenc idézeted? -Nincs kedvenc idézetünk.
- Ha választanod kéne aközött, hogy egy napig kopaszon kéne élned, és aközött, hogy egy évig nem hallgathatsz zenét-semmilyen formában-, mit választanál? -Egy évig nem hallgathatok zenét.
10 kérdésünk:
- Miért döntöttél úgy, hogy blogot kezdesz?
- Ki vagy mi inspirál az írásban?
- Milyen sikert szeretnél elérni az életben?
- Hiszel a sorsban?
- Írás közben mi az ami ihletet ad neked?
- Mennyire vagy zene "függő"?
- Melyik az a ország/város ahova szívesen eljutnál?
- Miért pont oda?
- Egyedül döntöttél úgy, hogy írsz vagy nem voltál benne biztos és biztatott valaki?
- Szeretsz írni?
10 ember akinek küldöm:
2014. július 28., hétfő
Ezzel végleg vége lett mindennek.
Köszönjük a rendelést, reméljük ismét tetszik Petra!
Petra szemszöge:
Petra szemszöge:
Ma is, mint általában, most is egyedül vagyok egy borzasztó nagy házban. Fogalmam sincs miért vagyok még mindig itt, amikor az életem nem éppen úgy alakul, mint ahogy én azt elterveztem. Mindent a feje tetejére állított az én göndörkém. Eleinte a kapcsolatunk törhetetlen volt, de később amikor bekerült a híres tehetségkutatóba, már nem igazán találkoztunk. Igaz, hogy megfogadta, mindig velem lesz de sajnos ez nem így lett. Egy ideig küldte nekem az üzeneteket, de később már ez is elmaradt. Számtalanszor próbáltam utol érni abban az időben, de rá kellett, hogy jöjjek nem fogja velem újra felvenni a kapcsolatot. Habár mindennap a tévén keresztül nézhettem nem volt az igazi. Sokszor pityeregve néztem őt, miközben leperegtek a szemem előtt a rengeteg sok közös emlékünk.
Azonban pár év elteltével, amikor második turnéjukat járták, szerencsét próbáltam és bevállaltam, hogy VIP jeggyel elmegyek egy koncertjükre, a barátnőmmel. Azt hittem abban a pillanatban, hogy nem fog neki feltűnni, hogy én vagyok és egyáltalán nem fog felismerni, de mindennek az ellenkezője történt. Százszor elmondta akkor, hogy mennyire bánja és tudtam, hogy a tipikus sablon szöveget mondja, mégis hittem neki és azóta egy párt alkottunk...azt hiszem egészen mostanáig.
Minden annyira felfordult. Napokat van oda, amikor szabadnapjuk van és igen tudom, hogy neki vannak rajtam kívül más fontos személyek is az életében, mégis mindig úgy viselkedik velem, mintha soha nem lettem volna számára igazán fontos. Van, hogy egy egész álló nap, csak elsétálunk egymás mellett és, elmormol egy 'helló'-t mikor haza jön, és ez nekem rettentően rosszul esik. Azt hiszem ennek most vége kell, hogy legyen. Nem fogom többször elviselni azt, hogy levegőnek néz és inkább alszik a banda tagjainál, mint velem legyen. Lassan a gardróbomhoz sétáltam, miközben a könnyek lefolytak az arcomon. A bőröndömbe szépen összehajtogattam a ruháimat, bár igaz fogalmam sem volt hova indulok, de valószínű visszarepülök a szüleimhez, New York-ba.
Egyáltalán nem siettem el a pakolást, úgy is biztos voltam abban, hogy ma sem jön haza Harry,-legalább is reménykedtem benne. Átsétáltam a fürdőbe, hogy összeszedjem onnan is a kellékeim, amik fontosak lesznek számomra otthon, majd a többi dolgomért visszajövök, ha kelleni fognak nekem, ami kicsit sem biztos, hogy többet szeretnék vele találkozni. Hirtelen egy tompa hang ütötte meg a fülem, mégpedig a bejárati ajtó csapódása. Haza jött. A szívem őrülten dobogni kezdett és gyorsabban szedtem a lábaim, hogy beledobjam a maradék cuccaim a táskába és villámgyorsan behúztam a cipzárt rajta. A könnyeim hihetetlenül gyors sebességben hullottak le az arcomon, amikor kinyílt az ajtó és egy értetlen tekintetű Harry kereste tekintetem.
-Hová mész?-suttogta. Nem válaszoltam csak tovább pakoltam a másik táskámat is. Minél hamarabb el kell innen tűnnöm.
-Hé, Petra. Kérlek...nézz rám.-mondta, miközben mögém sétált és megfordított. Mélyen könnyes szemembe nézett és próbált valami információt kicsikarni belőlem, de nem válaszoltam egyetlen egy kérdésére sem. Csak jobban összetörtem volna.
-Engedj.-hangom megtört volt.
-Nem, amíg el nem mondod mi a problémád!-kiáltotta és homlokát összeráncolta. Mérges lett.
-Minden ami közöttünk volt egy nagy hazugság.-kiáltottam.-Nap, mint nap egyedül hagysz, hozzám se szólsz és simán levegőnek nézel és nekem ebből elegem van. Tudtam, hogy nem kellett volna megbocsátanom, még anno.-a hangom hasonlított egy hisztis lányéhoz, miközben meg-megcsuklott. Már nem sírtam. A könnyeim az arcomra száradtak, de nem voltam már képes többet sírni.
-Ígérem megváltozok, csak adj még egy esélyt.-mondta.-Kérlek.
-Sajnálom.-fogtam meg a bőröndjeim és levittem őket az előszobába, hogy felvehessem a cipőm és minél hamarabb elmehessek. Felkaptam a kabátom magam, mert már beköszöntött az ősz, így a levegő is rettentően lehűlt. A telefonom a zsebembe csúsztattam, majd Harry felé fordultam.
-Szeretlek.-suttogtam és egy utolsó csókot nyomta az ajkaira és magam mögött hagytam életem szerelmét, aki könnyes arccal állt az ajtóban. Rettentően hiányozni fog és talán másik férfit nem fogok ilyen közel engedni magamhoz, de tudom, hogy jól döntöttem, mert az olyan élet amit mi éltünk ketten, már nem volt normális. Beültem a taxiba, majd egy utolsó puszit küldtem az én göndörömnek és ezzel végleg vége lett mindennek.
Minden annyira felfordult. Napokat van oda, amikor szabadnapjuk van és igen tudom, hogy neki vannak rajtam kívül más fontos személyek is az életében, mégis mindig úgy viselkedik velem, mintha soha nem lettem volna számára igazán fontos. Van, hogy egy egész álló nap, csak elsétálunk egymás mellett és, elmormol egy 'helló'-t mikor haza jön, és ez nekem rettentően rosszul esik. Azt hiszem ennek most vége kell, hogy legyen. Nem fogom többször elviselni azt, hogy levegőnek néz és inkább alszik a banda tagjainál, mint velem legyen. Lassan a gardróbomhoz sétáltam, miközben a könnyek lefolytak az arcomon. A bőröndömbe szépen összehajtogattam a ruháimat, bár igaz fogalmam sem volt hova indulok, de valószínű visszarepülök a szüleimhez, New York-ba.
Egyáltalán nem siettem el a pakolást, úgy is biztos voltam abban, hogy ma sem jön haza Harry,-legalább is reménykedtem benne. Átsétáltam a fürdőbe, hogy összeszedjem onnan is a kellékeim, amik fontosak lesznek számomra otthon, majd a többi dolgomért visszajövök, ha kelleni fognak nekem, ami kicsit sem biztos, hogy többet szeretnék vele találkozni. Hirtelen egy tompa hang ütötte meg a fülem, mégpedig a bejárati ajtó csapódása. Haza jött. A szívem őrülten dobogni kezdett és gyorsabban szedtem a lábaim, hogy beledobjam a maradék cuccaim a táskába és villámgyorsan behúztam a cipzárt rajta. A könnyeim hihetetlenül gyors sebességben hullottak le az arcomon, amikor kinyílt az ajtó és egy értetlen tekintetű Harry kereste tekintetem.
-Hová mész?-suttogta. Nem válaszoltam csak tovább pakoltam a másik táskámat is. Minél hamarabb el kell innen tűnnöm.
-Hé, Petra. Kérlek...nézz rám.-mondta, miközben mögém sétált és megfordított. Mélyen könnyes szemembe nézett és próbált valami információt kicsikarni belőlem, de nem válaszoltam egyetlen egy kérdésére sem. Csak jobban összetörtem volna.
-Engedj.-hangom megtört volt.
-Nem, amíg el nem mondod mi a problémád!-kiáltotta és homlokát összeráncolta. Mérges lett.
-Minden ami közöttünk volt egy nagy hazugság.-kiáltottam.-Nap, mint nap egyedül hagysz, hozzám se szólsz és simán levegőnek nézel és nekem ebből elegem van. Tudtam, hogy nem kellett volna megbocsátanom, még anno.-a hangom hasonlított egy hisztis lányéhoz, miközben meg-megcsuklott. Már nem sírtam. A könnyeim az arcomra száradtak, de nem voltam már képes többet sírni.
-Ígérem megváltozok, csak adj még egy esélyt.-mondta.-Kérlek.
-Sajnálom.-fogtam meg a bőröndjeim és levittem őket az előszobába, hogy felvehessem a cipőm és minél hamarabb elmehessek. Felkaptam a kabátom magam, mert már beköszöntött az ősz, így a levegő is rettentően lehűlt. A telefonom a zsebembe csúsztattam, majd Harry felé fordultam.
-Szeretlek.-suttogtam és egy utolsó csókot nyomta az ajkaira és magam mögött hagytam életem szerelmét, aki könnyes arccal állt az ajtóban. Rettentően hiányozni fog és talán másik férfit nem fogok ilyen közel engedni magamhoz, de tudom, hogy jól döntöttem, mert az olyan élet amit mi éltünk ketten, már nem volt normális. Beültem a taxiba, majd egy utolsó puszit küldtem az én göndörömnek és ezzel végleg vége lett mindennek.
2014. július 26., szombat
A harmadik évforduló.
Nagyon reméljük, hogy tetszik Petra.
A harmadik évforduló.
Petra szemszöge:
3 év. 3 év telt el mióta legelőször szenvedélyes csókban forrtunk össze a patak mellett csurom vizesen, és legbelül mindketten éreztük, hogy minket egymásnak teremtettek. Életem legcsodásabb napja volt ez, minden percére tisztán emlékszem, és szívesen gondolok vissza rá.
Viszont ma, ahogy egyedül feküdtem az ágyon, csalódottságot éreztem a szívemben. Minden nap későn esnem. te ér haza, majd másnap korán reggel itt hagy és egész nap haza se jön. És ez ma se történt másképp, a harmadik évfordulónkon.
Ledobtam magamról a takarót és szomorúan kibaktattam a konyhába ennivaló gyanánt. A ház üres és csendes volt, mint mindig. Összecsaptam egy szendvicset, amit a bárpultnál fogyasztottam el gondolkozás közben.
Vajon én csinálok valamit rosszul, ami miatt soha sincs itthon? Vagy talán van valakije? Ebbe még bele gondolni se mertem. Egy gyors fejrázással kihessegettem a rossz gondolatokat a fejemből, és leugrottam a bár székről. A fürdő felé vettem az irányt, ahol ledobtam magamról a pizsamámat és beálltam a tus alá. A víz csak úgy égette meztelen testemet, ami hatására felszisszentem, és kiugrottam az egyfolytában csak zúduló folyadék alól. A hideg jelzés felé fordítottam a csapot, amitől már is jobb lett a víz hőmérséklete. Visszaálltam alá és miután elővettem a sampont és a balzsamot, megmostam szőke melíros hajzuhatagomat. Élveztem ahogy a víz simogatja bőrömet, és kimossa a rossz gondolatokat a fejemből. Miután kiléptem a zuhany alól, megborzongtam a kissé hideg levegőtől. Törülközés után a puha köpenyembe bújtam és kiléptem a fürdőből. A ruhás szekrényemhez léptem, és kivettem egy kényelmes, nyári ruhát.
Kíváncsiságom vezérelt, mikor felhívtam azt a göndör, zöld szemű fiút, akivel ma van az évfordulónk. Kicsit remegő kézzel nyomtam rá a hívás gombra és 3-4 csengés után fel is vette.
-Szia Harry. Nem akarlak zavarni, de kíváncsi lennék, hogy mi az a fontos dolog, ami miatt ma nem lehetsz itthon velem.-kezdtem bele. Soha nem szoktam felhívni, hogy miért nincs itthon, de ma ez más volt.
-Hello baby. Nem igazán van időm most erre. Sok dolgom van a bandával, majd este megyek. Puszi.-hadarta, és mielőtt akármit mondhattam volna, lerakta.
Soha nem csalódtam még ekkorát Harryben. A könnyek gyűlni kezdtek a szememben, ledobtam a telefonom a földre, ami sok-sok darabra esett szét. Ez érdekelt most a legkevésbé, berohantam a hálószobába, becsaptam az ajtót, és lecsúsztam rajta. A lábaimat felhúztam, és a fejem a tenyerembe temettem. Nem hittem Harry "sok dolgom van a bandával" című meséjének. Egy normális ember ilyenkor kivesz egy nap szabadságot, és az egész napot a barátnőjével tölti. Szerintem egész más áll a háttérben.
A gondolatok ide-oda futkostak az agyamba, a könnyek égették az arcomat. Végig az járt a fejembe, hogy talán megcsal. A szívem hevesen vert, torkomban "gombóc" keletkezett és egyfolytában zokogtam. Miért pont velem történik ez? Arcom bele temettem a térdembe, és átkaroltam a lábam. Éreztem, hogy a szemem befog dagadni a sok sírástól, de nem tudtam abbahagyni. Nagyon szeretem Harryt és nem akarom őt elveszíteni. Sokkal többet jelent nekem annál, minthogy most egy perc alatt elveszítsem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Erőt vettem magamon és felálltam. A térdeim remegtek, a szememben lévő könnyektől homályosan láttam, de valahogy mégis sikerült kibotorkálnom a fürdőbe. A tükörből egy karikás szemű, piros orrú lány nézett vissza rám. Tegnap biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz napom lesz. Raktam egy kis alapozót az arcomra, ami eltüntette a szemem alatti karikákat, majd kihúztam a szemem és végül egy piros rúzzsal fejeztem be a sminkelést. A fürdőszobából kitérve, úgy éreztem, hogy muszáj kicsit kiszellőztetnem a fejem, ezért úgy döntöttem, hogy kilátogatok a patakhoz, ahol pont 3 évvel ezelőtt, megtörtént az a csók. Körülbelül 10 percre van a házunktól. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott egy kellemes fuvallat. Szép lassan lépkedni kezdtem az utcában, ahol mosolygós kisgyerekek futkároztak, és boldog párok sétáltak kéz a kézben. Alig vártam, hogy végre odaérjek a patakhoz, hogy kicsit egyedül lehessek. Az oda vezető ösvényen sorba mécsesek ragyogtak és a a patak előtti tisztáson pedig egy gyönyörűen megterített asztal volt.
-Tudtam, hogy eljössz ide.-lépett ki Harry egy bokor mögül öltönyben. Nagyon meglepődtem, még a szám is tátva maradt.
-Hát te mit keresel itt?-dadogtam.
-Boldog évfordulót baby.-mosolyodott el, odalépett hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam. Lassan elváltunk egymástól, és Harry az asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta nekem a széket, és miután helyet foglaltam rajta, ő is leült, velem szemben. A tányéron finomabbnál finomabb ételek sorakoztak. Étkezés közben sokat beszélgettünk, és elmondta, hogy nem is a bandával volt, hanem több hete ezt szervezte nekem. Nem is tudom, hogy feltételezhettem róla olyan szörnyű dolgokat.
-Most viszont van még egy meglepetésem.-vágott pimasz mosolyt. Romantikusan felvett a kezébe, és közben megcsókolt. Közben vitt valahová, de annyira belemerültem csókjába, hogy már csak azt vettem észre, hogy a vízben vagyunk.
-Deja vu?-nevetett fel. Ugyanígy hozott bele a vízbe 3 éve is. Én is jóízűen felnevettem. Ahogy kimentünk a vízből, Harry beletekert egy meleg takaróba.
-És most lenne egy kérdésem...-letérdelt elém, elővett a csurom vizes zakójából egy kis dobozt.-Petra, hozzám jönnél feleségül?-kérdezte édesen. Először szóhoz se jutottam. Nem hittem el, hogy megkérte a kezem.
-Igen.-mondtam fülig érő mosollyal. Harry nyakába ugrottam, és ő egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
Kíváncsiságom vezérelt, mikor felhívtam azt a göndör, zöld szemű fiút, akivel ma van az évfordulónk. Kicsit remegő kézzel nyomtam rá a hívás gombra és 3-4 csengés után fel is vette.
-Szia Harry. Nem akarlak zavarni, de kíváncsi lennék, hogy mi az a fontos dolog, ami miatt ma nem lehetsz itthon velem.-kezdtem bele. Soha nem szoktam felhívni, hogy miért nincs itthon, de ma ez más volt.
-Hello baby. Nem igazán van időm most erre. Sok dolgom van a bandával, majd este megyek. Puszi.-hadarta, és mielőtt akármit mondhattam volna, lerakta.
Soha nem csalódtam még ekkorát Harryben. A könnyek gyűlni kezdtek a szememben, ledobtam a telefonom a földre, ami sok-sok darabra esett szét. Ez érdekelt most a legkevésbé, berohantam a hálószobába, becsaptam az ajtót, és lecsúsztam rajta. A lábaimat felhúztam, és a fejem a tenyerembe temettem. Nem hittem Harry "sok dolgom van a bandával" című meséjének. Egy normális ember ilyenkor kivesz egy nap szabadságot, és az egész napot a barátnőjével tölti. Szerintem egész más áll a háttérben.
A gondolatok ide-oda futkostak az agyamba, a könnyek égették az arcomat. Végig az járt a fejembe, hogy talán megcsal. A szívem hevesen vert, torkomban "gombóc" keletkezett és egyfolytában zokogtam. Miért pont velem történik ez? Arcom bele temettem a térdembe, és átkaroltam a lábam. Éreztem, hogy a szemem befog dagadni a sok sírástól, de nem tudtam abbahagyni. Nagyon szeretem Harryt és nem akarom őt elveszíteni. Sokkal többet jelent nekem annál, minthogy most egy perc alatt elveszítsem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Erőt vettem magamon és felálltam. A térdeim remegtek, a szememben lévő könnyektől homályosan láttam, de valahogy mégis sikerült kibotorkálnom a fürdőbe. A tükörből egy karikás szemű, piros orrú lány nézett vissza rám. Tegnap biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz napom lesz. Raktam egy kis alapozót az arcomra, ami eltüntette a szemem alatti karikákat, majd kihúztam a szemem és végül egy piros rúzzsal fejeztem be a sminkelést. A fürdőszobából kitérve, úgy éreztem, hogy muszáj kicsit kiszellőztetnem a fejem, ezért úgy döntöttem, hogy kilátogatok a patakhoz, ahol pont 3 évvel ezelőtt, megtörtént az a csók. Körülbelül 10 percre van a házunktól. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott egy kellemes fuvallat. Szép lassan lépkedni kezdtem az utcában, ahol mosolygós kisgyerekek futkároztak, és boldog párok sétáltak kéz a kézben. Alig vártam, hogy végre odaérjek a patakhoz, hogy kicsit egyedül lehessek. Az oda vezető ösvényen sorba mécsesek ragyogtak és a a patak előtti tisztáson pedig egy gyönyörűen megterített asztal volt.
-Tudtam, hogy eljössz ide.-lépett ki Harry egy bokor mögül öltönyben. Nagyon meglepődtem, még a szám is tátva maradt.
-Hát te mit keresel itt?-dadogtam.
-Boldog évfordulót baby.-mosolyodott el, odalépett hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam. Lassan elváltunk egymástól, és Harry az asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta nekem a széket, és miután helyet foglaltam rajta, ő is leült, velem szemben. A tányéron finomabbnál finomabb ételek sorakoztak. Étkezés közben sokat beszélgettünk, és elmondta, hogy nem is a bandával volt, hanem több hete ezt szervezte nekem. Nem is tudom, hogy feltételezhettem róla olyan szörnyű dolgokat.
-Most viszont van még egy meglepetésem.-vágott pimasz mosolyt. Romantikusan felvett a kezébe, és közben megcsókolt. Közben vitt valahová, de annyira belemerültem csókjába, hogy már csak azt vettem észre, hogy a vízben vagyunk.
-Deja vu?-nevetett fel. Ugyanígy hozott bele a vízbe 3 éve is. Én is jóízűen felnevettem. Ahogy kimentünk a vízből, Harry beletekert egy meleg takaróba.
-És most lenne egy kérdésem...-letérdelt elém, elővett a csurom vizes zakójából egy kis dobozt.-Petra, hozzám jönnél feleségül?-kérdezte édesen. Először szóhoz se jutottam. Nem hittem el, hogy megkérte a kezem.
-Igen.-mondtam fülig érő mosollyal. Harry nyakába ugrottam, és ő egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
2014. július 23., szerda
Egy jól elsült buli.
Egy jól elsült buli.
Hanna szemszöge:
-Én ezt nem akarom!-tiltakoztam az ellen, hogy engem bármi olyanba kényszerítsenek, amit nem akarok. Semmi vágyam bájcsevegni egy olyan fiúval, akit ki nem állhatok. Sokkal jobb dolgom is lenne, mint például itthon ülni és azon marcangolni, hogy miért nincs a világon egy olyan fiú avagy férfi aki normálisan tud viselkedni és nem megbántani az első adandó alkalommal.
-Ne csináld már.-mondta Dóri, miközben az emeleti lakásunkba húzott felfelé. Rühellem, hogy az épület legmagasabb emeletén lakunk és egy átkozott lift nincs a házban. Köztudott, hogy én és Dóri utálunk lépcsőzni és ahányszor felfele trappolunk, megfogadjuk, hogy a mai nap többet nem igazán szándékozunk lejönni.- Nem harap, nem fog megenni sőt, talán még valami jó is kisülhet belőle. Szóval ne rinyálj és húzzál öltözni!
-Arg.-morogtam, majd a szobámba mentem és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, ezzel jelezve barátnőmnek, hogy mennyire is mérges vagyok rá, hogy mindig rávesz mindenre. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd leültem az ágyra és onnan tanulmányoztam a gönceim. Fogalmam sincs mit kellene felvennem.
-Legalább segíthetnél!-kiáltottam. Hangos káromkodás után az ajtóm kicsapódott, majd egy dühös fej toppant elém.
-Ezt nem hiszem el.-mondta.-Először belerúgtam az ágyba, majd a szekrénybe és ha ez nem lenne elég végig húztam a szemceruzát az arcomon. Szóval miben segíthetek?
Hangosan nevettem Dórin, aki ismét megmutatta milyen is ő valójában. Leintett a kezével, de azért egy kis mosoly az ő száján is ott csücsült. Gardróbom elé lépett és minden ruhát egy mozdulattal kirántott. A szám 'o' formát vett fel, mikor megláttam a ruháimat a földön szanaszét, de ez őt nem érdekelte csak állt a ruhák közepén és turkált. A ruháimat szó szerint dobálta egyik helyről a másikra, közben pedig hümmögve adtam tudtomra, hogy egyik sem tetszik neki és, hogy rám férne már egy bevásárló körút a plázában, hogy új ruhákra tegyek szert. Óráknak tűnő percekig csak válogatta a ruhákat, mire végre előkapott egy fekete, simulós koktélruhát.
-Én ezt biztos nem fogom felvenni!-jelentettem ki.
-Oh, dehogyis nem.-mondta és kézen ragadott, majd belökött a fürdőbe.-Most pedig öltözz!
Dühösen magamra zártam az ajtót és magam elé vettem a ruhácskát majd így méregettem a tükörben álló lányt.
Végül úgy döntöttem, hogy először veszek egy frissítő fürdőt és átmosom szőkés-barna tincseimet. Sokáig akartam még élvezni a fürdést, de siettető kopogások zavarták meg a nyugalmamat. Kiléptem a kabinból és egy hófehér törülközőért nyúltam, amit szépen magam köré tekertem. Kedvtelenül a mosdókagylóhoz csoszogtam, hogy megmossam fogaimat. Miután kész lettem, előhalásztam a sminkes cuccaimat, hogy legalább az normálisan álljon rajtam. Egy kis szemhéjtust, szempillaspirált, vörös rúzzsal egészítettem ki. Nagy sóhajok közepette a "ruhámhoz" léptem és magamra vettem. A tükörhöz fordultam és meg kellett állapítanom, hogy nem is annyira rossz az amit látok. Egy hamis mosolyt erőltettem magamra és kiléptem a fürdőmből. Dóri az ágyamon ült és mosolyogva mért végig és én, hogy rátegyek erre az egésszel egy lapáttal még játékosan forogtam is neki egyet.
-Nagyon szép vagy.-mondta.
-Ugyan. Te ezerszer szebben nézel ki.-motyogtam, majd magassarkúm lábaimra aggattam és barátnőm után ballagtam. Az egészhez még mindig nem jött meg a kedvem és még akkor sem mikor Niall-t pillantottam meg a bejárati ajtónkba állva.
-Szerintem költözzetek el innen egy lentebbi lakásba.-fújtatott.-Utálok lépcsőzni.
Kuncogva vonultunk mindketten utána és bevallom a lefele vezető úton is már olyan magányos voltam, mikor ők ketten kézen fogva sétáltak előttem. Lehajtottam a fejem és az autóig úgy mentem.
-Jaj, ne már. Azt hittem legalább te utánunk jössz.-köptem oda a szavakat a kis göndör "koloncnak" a hátsóülésen.-Muszáj volt ezzel az autóval jönnöd, ha már egész éjszaka veled kell, hogy bájcsevegjek?
-Ugyan-ugyan Hanna. Mindketten tudjuk, hogy totál belém vagy esve.-nevetett fel.
-Álmodozz szépfiú.
Nagy nehezen beültem mellé és nem sok kellett ahhoz, hogy rávessem magam és a gúnyos vigyort az arcáról letöröljem. Idegesítő, de mégis van ami mindig megfog benne. Úgy döntöttem inkább az ablakon bámulok kifelé, mint az anyósülésen ülőket hallgassam, amint szerelmes szavakat mondogatnak egymásnak. Néha elviselhetetlenek és azt hiszem ez az egyetlen dolog amiben egyet értünk Harry-vel. Az út elképesztően lassan telt és már kezdtem azt hinni, hogy elhagyjuk Londont is,de pár perc múlva azonban végre az autó megállt egy étterem előtt. Most komolyan? Egy étterembe megyünk? Azt hittem ha ezzel kell együtt lennem legalább bulizni megyünk, hogy ne őt kelljen végig néznem. Lassan kullogtam, göndörkével mellettem. Mindenki fejét lehajtva közlekedett, hogy "védjük" magunkat a rajongóktól.
Beültünk egy eldugott kis fülkébe, ahol nem tudnak minket lekapni a lesi fotósok, sem a rajongók, amit annyira nem bánok mert Harry mellé kellett, hogy üljek és semmi kedvem nem lett volna magyarázkodni, mégis mit keresünk mi itt együtt.
A vacsora elég unalmasan telt el, de már ismét a kocsiban ülünk és a híres Funky Buddha felé vezet az utunk. Imádom ezt a helyet, mert jól kilehet kapcsolni az agyamban lévő kis furcsa hangokat, amik idegesítő kérdéseket tesznek fel. Megkönnyebbültem mikor végre odaértünk és a tömegen át vergődve megközelítettük a kijelölt boxot és ott foglaltuk el helyünket, ahol a már kikészített felesek vártak bennünket. Mindenki rögtön egy-kettőért nyúlt ezzel megalapozva a hangulatunkat. Úgy gondoltam a itt a szórakozás ideje és megfogva Harry kezét, berángattam a táncoló tömegbe. Fogalmam sincs, hogy meddig táncoltunk egymásnak simulva de azon kaptam magam, hogy a WC folyosóján tépjük egymás ajkait. A háttérben fütty szót hallottunk, ami hatására elváltunk egymástól. Fogalmam sem volt, hogy ez a nap fogja megváltoztatni a kapcsolatomat Harryvel, teljesen pozitív irányba.
Bemutatkozás
Sziasztok! Mindenkit üdvözlünk ezen a blogon, ahol ketten én (Hanna) és barátnőm (Dóri-aki Dorothy néven szerepel) novellákat írunk nektek. Iratkozzatok fel, olvassatok minket minél többen és rendeljetek névre szóló novellát. A rendelés menetét megtekinthetitek jobb oldalt.
Hamarosan hozzuk az első kis novellát, addig is kérjetek minél többen.
Puszi: Dóri és Hanna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)