Ezzel végleg vége lett mindennek.

Köszönjük a rendelést, reméljük ismét tetszik Petra!

Petra szemszöge:

Ma is, mint általában, most is egyedül vagyok egy borzasztó nagy házban. Fogalmam sincs miért vagyok még mindig itt, amikor az életem nem éppen úgy alakul, mint ahogy én azt elterveztem. Mindent a feje tetejére állított az én göndörkém. Eleinte a kapcsolatunk törhetetlen volt, de később amikor bekerült a híres tehetségkutatóba, már nem igazán találkoztunk. Igaz, hogy megfogadta, mindig velem lesz de sajnos ez nem így lett. Egy ideig küldte nekem az üzeneteket, de később már ez is elmaradt. Számtalanszor próbáltam utol érni abban az időben, de rá kellett, hogy jöjjek nem fogja velem újra felvenni a kapcsolatot. Habár mindennap a tévén keresztül nézhettem nem volt az igazi. Sokszor pityeregve néztem őt, miközben leperegtek a szemem előtt a rengeteg sok közös emlékünk. 

Azonban pár év elteltével, amikor második turnéjukat járták, szerencsét próbáltam és bevállaltam, hogy VIP jeggyel elmegyek egy koncertjükre, a barátnőmmel. Azt hittem abban a pillanatban, hogy nem fog neki feltűnni, hogy én vagyok és egyáltalán nem fog felismerni, de mindennek az ellenkezője történt. Százszor elmondta akkor, hogy mennyire bánja és tudtam, hogy a tipikus sablon szöveget mondja, mégis hittem neki és azóta egy párt alkottunk...azt hiszem egészen mostanáig. 
Minden annyira felfordult. Napokat van oda, amikor szabadnapjuk van és igen tudom, hogy neki vannak rajtam kívül más fontos személyek is az életében, mégis mindig úgy viselkedik velem, mintha soha nem lettem volna számára igazán fontos. Van, hogy egy egész álló nap, csak elsétálunk egymás mellett és, elmormol egy 'helló'-t mikor haza jön, és ez nekem rettentően rosszul esik. Azt hiszem ennek most vége kell, hogy legyen. Nem fogom többször elviselni azt, hogy levegőnek néz és inkább alszik a banda tagjainál, mint velem legyen. Lassan a gardróbomhoz sétáltam, miközben a könnyek lefolytak az arcomon. A bőröndömbe szépen összehajtogattam a ruháimat, bár igaz fogalmam sem volt hova indulok, de valószínű visszarepülök a szüleimhez, New York-ba. 
Egyáltalán nem siettem el a pakolást, úgy is biztos voltam abban, hogy ma sem jön haza Harry,-legalább is reménykedtem benne. Átsétáltam a fürdőbe, hogy összeszedjem onnan is a kellékeim, amik fontosak lesznek számomra otthon, majd a többi dolgomért visszajövök, ha kelleni fognak nekem, ami kicsit sem biztos, hogy többet szeretnék vele találkozni. Hirtelen egy tompa hang ütötte meg a fülem, mégpedig a bejárati ajtó csapódása. Haza jött. A szívem őrülten dobogni kezdett és gyorsabban szedtem a lábaim, hogy beledobjam a maradék cuccaim a táskába és villámgyorsan behúztam a cipzárt rajta. A könnyeim hihetetlenül gyors sebességben hullottak le az arcomon, amikor kinyílt az ajtó és egy értetlen tekintetű Harry kereste tekintetem. 
-Hová mész?-suttogta. Nem válaszoltam csak tovább pakoltam a másik táskámat is. Minél hamarabb el kell innen tűnnöm.
-Hé, Petra. Kérlek...nézz rám.-mondta, miközben mögém sétált és megfordított. Mélyen könnyes szemembe nézett és próbált valami információt kicsikarni belőlem, de nem válaszoltam egyetlen egy kérdésére sem. Csak jobban összetörtem volna. 
-Engedj.-hangom megtört volt.
-Nem, amíg el nem mondod mi a problémád!-kiáltotta és homlokát összeráncolta. Mérges lett.
-Minden ami közöttünk volt egy nagy hazugság.-kiáltottam.-Nap, mint nap egyedül hagysz, hozzám se szólsz és simán levegőnek nézel és nekem ebből elegem van. Tudtam, hogy nem kellett volna megbocsátanom, még anno.-a hangom hasonlított egy hisztis lányéhoz, miközben meg-megcsuklott. Már nem sírtam. A könnyeim az arcomra száradtak, de nem voltam már képes többet sírni. 
-Ígérem megváltozok, csak adj még egy esélyt.-mondta.-Kérlek.
-Sajnálom.-fogtam meg a bőröndjeim és levittem őket az előszobába, hogy felvehessem a cipőm és minél hamarabb elmehessek. Felkaptam a kabátom magam, mert már beköszöntött az ősz, így a levegő is rettentően lehűlt. A telefonom a zsebembe csúsztattam, majd Harry felé fordultam.
-Szeretlek.-suttogtam és egy utolsó csókot nyomta az ajkaira és magam mögött hagytam életem szerelmét, aki könnyes arccal állt az ajtóban. Rettentően hiányozni fog és talán másik férfit nem fogok ilyen közel engedni magamhoz, de tudom, hogy jól döntöttem, mert az olyan élet amit mi éltünk ketten, már nem volt normális. Beültem a taxiba, majd egy utolsó puszit küldtem az én göndörömnek és ezzel végleg vége lett mindennek. 

A harmadik évforduló.

Nagyon reméljük, hogy tetszik Petra.

A harmadik évforduló.

Petra szemszöge:

3 év. 3 év telt el mióta legelőször szenvedélyes csókban forrtunk össze a patak mellett csurom vizesen, és legbelül mindketten éreztük, hogy minket egymásnak teremtettek. Életem legcsodásabb napja volt ez, minden percére tisztán emlékszem, és szívesen gondolok vissza rá.

Viszont ma, ahogy egyedül feküdtem az ágyon, csalódottságot éreztem a szívemben. Minden nap későn esnem. te ér haza, majd másnap korán reggel itt hagy és egész nap haza se jön. És ez ma se történt másképp, a harmadik évfordulónkon.

Ledobtam magamról a takarót és szomorúan kibaktattam a konyhába ennivaló gyanánt. A ház üres és csendes volt, mint mindig. Összecsaptam egy szendvicset, amit a bárpultnál fogyasztottam el gondolkozás közben.

Vajon én csinálok valamit rosszul, ami miatt soha sincs itthon? Vagy talán van valakije? Ebbe még bele gondolni se mertem. Egy gyors fejrázással kihessegettem a rossz gondolatokat a fejemből, és leugrottam a bár székről. A fürdő felé vettem az irányt, ahol ledobtam magamról a pizsamámat és beálltam a tus alá. A víz csak úgy égette meztelen testemet, ami hatására felszisszentem, és kiugrottam az egyfolytában csak zúduló folyadék alól. A hideg jelzés felé fordítottam a csapot, amitől már is jobb lett a víz hőmérséklete. Visszaálltam alá és miután elővettem a sampont és a balzsamot, megmostam szőke melíros hajzuhatagomat. Élveztem ahogy a víz simogatja bőrömet, és kimossa a rossz gondolatokat a fejemből. Miután kiléptem a zuhany alól, megborzongtam a kissé hideg levegőtől. Törülközés után a puha köpenyembe bújtam és kiléptem a fürdőből. A ruhás szekrényemhez léptem, és kivettem egy kényelmes, nyári ruhát. 
Kíváncsiságom vezérelt, mikor felhívtam azt a göndör, zöld szemű fiút, akivel ma van az évfordulónk. Kicsit remegő kézzel nyomtam rá a hívás gombra és 3-4 csengés után fel is vette.
-Szia Harry. Nem akarlak zavarni, de kíváncsi lennék, hogy mi az a fontos dolog, ami miatt ma nem lehetsz itthon velem.-kezdtem bele. Soha nem szoktam felhívni, hogy miért nincs itthon, de ma ez más volt.
-Hello baby. Nem igazán van időm most erre. Sok dolgom van a bandával, majd este megyek. Puszi.-hadarta, és mielőtt akármit mondhattam volna, lerakta. 
Soha nem csalódtam még ekkorát Harryben. A könnyek gyűlni kezdtek a szememben, ledobtam a telefonom a földre, ami sok-sok darabra esett szét. Ez érdekelt most a legkevésbé, berohantam a hálószobába, becsaptam az ajtót, és lecsúsztam rajta. A lábaimat  felhúztam, és a fejem a tenyerembe temettem. Nem hittem Harry "sok dolgom van a bandával" című meséjének. Egy normális ember ilyenkor kivesz egy nap szabadságot, és az egész napot a barátnőjével tölti. Szerintem egész más áll a háttérben. 
A gondolatok ide-oda futkostak az agyamba, a könnyek égették az arcomat. Végig az járt a fejembe, hogy talán megcsal. A szívem hevesen vert, torkomban "gombóc" keletkezett és egyfolytában zokogtam. Miért pont velem történik ez? Arcom bele temettem a térdembe, és átkaroltam a lábam. Éreztem, hogy a szemem befog dagadni a sok sírástól, de nem tudtam abbahagyni. Nagyon szeretem Harryt és nem akarom őt elveszíteni. Sokkal többet jelent nekem annál, minthogy most egy perc alatt elveszítsem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Erőt vettem magamon és felálltam. A térdeim remegtek, a szememben lévő könnyektől homályosan láttam, de valahogy mégis sikerült kibotorkálnom a fürdőbe. A tükörből egy karikás szemű, piros orrú lány nézett vissza rám. Tegnap biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz napom lesz. Raktam egy kis alapozót az arcomra, ami eltüntette a szemem alatti karikákat, majd kihúztam a szemem és végül egy piros rúzzsal fejeztem be a sminkelést. A fürdőszobából kitérve, úgy éreztem, hogy muszáj kicsit kiszellőztetnem a fejem, ezért úgy döntöttem, hogy kilátogatok a patakhoz, ahol pont 3 évvel ezelőtt, megtörtént az a csók. Körülbelül 10 percre van a házunktól. Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapott egy kellemes fuvallat. Szép lassan lépkedni kezdtem az utcában, ahol mosolygós kisgyerekek futkároztak, és boldog párok sétáltak kéz a kézben. Alig vártam, hogy végre odaérjek a patakhoz, hogy kicsit egyedül lehessek.  Az oda vezető ösvényen sorba mécsesek ragyogtak és a a patak előtti tisztáson pedig egy gyönyörűen megterített asztal volt.
-Tudtam, hogy eljössz ide.-lépett ki Harry egy bokor mögül öltönyben. Nagyon meglepődtem, még a szám is tátva maradt. 
-Hát te mit keresel itt?-dadogtam. 
-Boldog évfordulót baby.-mosolyodott el, odalépett hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam. Lassan elváltunk egymástól, és Harry az asztalhoz vezetett. Udvariasan kihúzta nekem a széket, és miután helyet foglaltam rajta, ő is leült, velem szemben. A tányéron finomabbnál finomabb ételek sorakoztak. Étkezés közben sokat beszélgettünk, és elmondta, hogy nem is a bandával volt, hanem több hete ezt szervezte nekem. Nem is tudom, hogy feltételezhettem róla olyan szörnyű dolgokat. 
-Most viszont van még egy meglepetésem.-vágott pimasz mosolyt. Romantikusan felvett a kezébe, és közben megcsókolt. Közben vitt valahová, de annyira belemerültem csókjába, hogy már csak azt vettem észre, hogy a vízben vagyunk. 
-Deja vu?-nevetett fel. Ugyanígy hozott bele a vízbe 3 éve is. Én is jóízűen felnevettem. Ahogy kimentünk a vízből, Harry beletekert egy meleg takaróba. 
-És most lenne egy kérdésem...-letérdelt elém, elővett a csurom vizes zakójából egy kis dobozt.-Petra, hozzám jönnél feleségül?-kérdezte édesen. Először szóhoz se jutottam. Nem hittem el, hogy megkérte a kezem. 
-Igen.-mondtam fülig érő mosollyal. Harry nyakába ugrottam, és ő egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.